2010. június 17., csütörtök
2010. június 14., hétfő
Ünnep
Off:Falnak forduló, háttal álmodó.Voltam.Nem vagyok már.Ledobtam a maskarát.Darabokra törött.Vagyok aki vagyok.Egyszerű, hétköznapi.Tán szerethető.Gondolom én.De van aki érezze.Otthon.Van.
Eddigi leltáram egyenlege pozitív.
Vannak angyalok.Arra születni kell.Egy minden bizonnyal született.Minden reggel mellette ébredek.Ő angyal.Én emberré lettem általa.
"Minden tetőről látni a napot..."
2010. június 8., kedd
Eleven Hold
Ha az elvárás kívül marad
s a profit nem parancsol már,
Középen jó lesz... papok zaja helyett
majd az Isten csendje vár.
Nem kell hinni a sok szart, amit eléd
meg elém pakol a gyár!
Addig eszed a szám, csak úgy lélek nélkül!
Nem kell, hogy megnyíljon az ég,
de ha mégis ébredni szeretnék,
hát felébredek, s nem intenek
majd az emberek, mert gyors leszek,
Kurva gyors leszek!
Az ottani Álmoskönyvben megnézem majd,
hogy magyaráz ennyi összetévedett, nagy szart!
Mit mond erről az önmagát kinyíró jólétről?!
S arról, hogy ennek hátat fordító voltam
ebben az álomban?! Áruló voltam, ...áruló!
S, hogy az életemmel ezt a szart elárultam...
http://www.youtube.com/watch?v=jSE06EoMZ4c
2010. június 3., csütörtök
Weöres Sándor csokor - gyermekkorom emlékére
Ha vihar jő a magasból,
Ne bocsáss el, kicsi bátyám.
Ha falomb közt telihold lép,
Kicsi néném, te vigyázz rám.
Falu végén van a házunk,
A bozótból ki se látszik,
De a cinke, ha leröppen,
Küszöbünkön vacsorázik.
KOCSI ÉS VONAT
Jön a kocsi, fut a kocsi:
Patkó-dobogás.
Jön a vonat, fut a vonat:
Zúgó robogás.
Vajon hova fut a kocsi?
Három falun át!
Vajon hova fut a vonat?
Völgyön, hegyen át!
Zim, zim, megy a gép, megy a gép,
Fut a sinen a kerék,
Forog a kerék.
Zum, zum, nagy az út, nagy az út,
Fekete az alagút,
A masina fut.
A TÜNDÉR
Bóbita, Bóbita táncol,
Körben az angyalok ülnek,
Béka-hadak fuvoláznak,
Sáska-hadak hegedülnek.
Bóbita, Bóbita játszik,
Szárnyat igéz a malacra,
Ráül, igér neki csókot,
Röpteti és kikacagja.
Bóbita, Bóbita épít,
Hajnali köd-fal a vára,
Termeiben sok a vendég,
Törpe-király fia-lánya.
Bóbita, Bóbita álmos,
Elpihen őszi levélen,
Két csiga őrzi az álmát,
Szunnyad az ág sürüjében.
GALAGONYA
Őszi éjjel
Izzik a galagonya,
Izzik a galagonya
Ruhája.
Zúg a tüske,
Szél szalad ide-oda,
Reszket a galagonya
Magába.
Hogyha a hold rá
Fátylat ereszt:
Lánnyá válik,
Sírni kezd.
Őszi éjjel
Izzik a galagonya,
Izzik a galagonya
Ruhája.
PS: A kedvencek:)
2010. május 29., szombat
Vizsgaidőszak
Túl vagyok a fejlődéstan vizsgán 5-ös lett-halleluja! Ezt nagyon akartam hogy jól sikertüljön. Elvégre milyen gyógypedagógus lesz abból aki nem tudja hogyan fejlődik az anyaméhben a kisbaba, és milyen problémák adódhatnak illetve hogyan.
Szépen lassan jön a többi vizsga is, a végére mosott zokni leszek az biztos...de ha végig csinálom az iskolát úgy, hogy amögött tudás is lesz akkor megérte. Meg bizony. Már alig várom, hogy dolgozhassak.:):)
Most futok tovább tanulni...
2010. május 27., csütörtök
És nem és nem...
Nem vagyok antiszociális típus. De összességében nem kedvelem a felnőtteket. Nem a felnőttség mibenléte ellen emelek kifogást hanem az azzal együtt járó tanult dolgokkal. Mint például a hazugság, a képmutatás, a helyezkedés, és a soha semmivel meg nem elégedés. És még sorolhatnám.
Teljes mértékben gyermek és állat-párti vagyok. Sokkal többek nálunk. Tiszták. Szeretem őket nagyon és feltámad bennem a gyilkos ösztön, amikor egy szorongó gyermeket látok, aki jószerével "le van sza*va", csak a teljesítmény, csak a hegyibeszéd, ennyi jut neki. Azonnal keresem a felelőst. Ennek nincs másik oldala. A sarokban csendesen zokogó gyermek látványánál nincs szörnyűbb. Nem tudom emberek hogyan képesek ilyesmire. Sírni tudnék, és ha én leszek a gyermekvédelem Don Quijote-ja, akkor is valakinek szólnia kell. Valakinek észre kell venni. Még ha rövid távon hasztalan, akkor is.
Nem folytatnám. Elég volt...
2010. május 26., szerda
Zorán - A szerelemnek múlnia kell
Ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell
Hogy lásd, egy napod mennyit ér
Néha látnod kell
Az élet hogyan fogy el
A lángot akkor őrzöd még
Ha félsz, hogy ellobban, elég
S elveszted fényét, melegét
Jó, mikor hisszük még
Lehet olyan a világ
Amilyet szeretnénk
Hidd el, a hajnal attól szép
hogy minden éjben ott lapul
Az örök sötétség
Egy érzés mindent eltakart
S elhittük, mindörökké tart
S a törvény nálunk dől le majd
De jaj, a szerelemnek múlnia kell
S ha múlik, akkor fájnia kell
Hogy érezd mennyit ér, míg tart, míg él
A szerelemnek múlnia kell
Akkor is, ha égig emel
És szép, hogy mást hiszel, mert mást ígér
Várj, a kezed ne húzd el
Annyi csodát idéz, amikor hozzám érsz
Ha sírsz, a szemed ne takard el
Miért titkolnánk
Hogy egy kicsit nehéz
Egy érzés mindent eltakart
S elhittük, mindörökké tart
S a törvény nálunk dől le majd
De jaj, a szerelemnek múlnia kell
Ha múlik, akkor fájnia kell
Hogy érezd mennyit ér, míg tart, míg él
A szerelemnek múlnia kell
Akkor is, ha égig emel
És szép, hogy mást hiszel, mert mást ígér
A szerelemnek múlnia kell
Ha múlik, akkor fájnia kell
Hogy érezd mennyit ér, míg tart, míg él
Míg tart, míg él
A szerelemnek múlnia kell
Ha múlik, akkor fájnia kell,
Hogy érezd mennyit ér, míg tart, míg él
http://www.youtube.com/watch?v=eK9tXoUWt9w
2010. május 19., szerda
Rohanjunk tüzeket gyújtani!
Álljunk meg, szálljunk ki, rohanjunk tüzeket gyújtani!
Hisz' csípős az est, hajnalra köd lesz és a vadludakkal
elszállt rég Nagyanyó is...
És még hányan elmentek, csak úgy meztelenül.
Így jöttél Te is a tűzből, és ugyanígy mész majd el.
A tűz és az éj között félúton és még mindig meztelenül,
csúnyán, könnyesen, csomós hajjal, s a hajamban tollal várlak itt.
A környék falvainak fényeivel táncolok.
Most valahol Te is elalszol, ajkad álmokat majszol.
De Én is hálás vagyok az otthonomért,
Hisz' csípős az est, hajnalra köd lesz, és a vadludakkal
elszállt rég Nagyanyó is...
És még hányan elmennek, Ők is meztelenül.
Így jöttem Én is a tűzből, és ugyanígy megyek el.
A tűz és az éj között félúton és még mindig meztelenül, csúnyán,
könnyesen, csomós hajjal, s a hajamban tollal várlak itt.
A tűz és az éj között félúton és még mindig meztelenül,
kívül még piszkosan, rengeteg zajjal, de belül már tisztábban egy picit.
2010. május 18., kedd
Szép
Ma sincs jobb kedvem nyomaszt a májusi sötétség meg a vihar. Kicsit fáradt vagyok, de majd lesz jobb. Aludni lenne jó most. Sosem kedveltem az alvást olyan értelemben, hogy ráérek vele, amíg élek addig Éljek. De most fáradt vagyok és jó lenne.
Hangulat: Cseh Tamás - Csönded vagyok...
http://www.youtube.com/watch?v=5z11hmf2tko
Szerelmes vagyok...Belé...aki otthon vár rám...és én várom...Őt...ez mindent pótol.
2010. május 17., hétfő
Melankólia - Nagypapi
Más szemszögből viszont...mindenütt víz, és víz, és szél és nyomaszt...a dátummal együtt nyomaszt...már három éve. Dr. House szerint "mindenki hazudik"...hümmögök és azt hiszem van benne valami. Akkor is hazudtak nekem..."Idővel könnyebb lesz" "Majd elmúlik"
Nem lett könnyebb és nem múlt el. Na most ilyenkor mi van? Gyertya van, és gyász van, és pergő gondolatok, emlékek, szépek, egy kedvesen mosolygó szempár ahogy rámnéz és felemel. De csak a gondolataimban. Ennyi maradt utána: Milliónyi emlék, és az óriási űr, a hiánya...
Off.
Volt egy tánc...
És a börtönön, magányon, reményen át
Úszik egy fehér hajó..."
http://www.youtube.com/watch?v=ifGw-wdof8o
1933-2007
Már három éve nem vagy drága Nagypapa.
Hiányzol...minden nap...
Boldog születésnapot.
Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd
Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.
Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.
Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.
Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
„Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék”,
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.
Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.
Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt...”,
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt...”
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.
2010. május 14., péntek
Coelho
Radnóti Miklós: Tajtékos ég
Tajtékos égen ring a hold,
csodálkozom, hogy élek.
Szorgos halál kutatja ezt a kort
s akikre rálel, mind olyan fehérek.
Körülnéz néha s felsikolt az év,
körülnéz, aztán elalél.
Micsoda ősz lapul mögöttem ujra
s micsoda fájdalomtól tompa tél!
Vérzett az erdő és a forgó
időben vérzett minden óra.
Nagy és sötétlő számokat
írkált a szél a hóra.
Megértem azt is, ezt is,
súlyosnak érzem a levegőt,
neszekkel teljes, langyos csönd ölel,
mint születésem előtt.
Megállok itt a fa tövében,
lombját zúgatja mérgesen.
Lenyúl egy ág. Nyakonragad?
nem vagyok gyáva, gyönge sem,
csak fáradt. Hallgatok. S az ág is
némán motoz hajamban és ijedten.
Feledni kellene, de én
soha még semmit sem feledtem.
A holdra tajték zúdúl, az égen
sötétzöld sávot von a méreg.
Cigarettát sodrok magamnak,
lassan, gondosan. Élek.
1940. június 8.
