Nihil

A mentális lét és nem-lét határán vergődve. Amikor beszippant a hétköznap kegyetlen mocska, és már nem tudod elviselni az embereket, amikor harmadszor hajtanak rajtad keresztül, amikor a boltban megerőszakolják a magánszférádat, amikor belebámulnak idegenek a képedbe. Mintha a tekintetével megnyerted volna a főnyereményt. Undorodom az emberi nemtől. Szégyellem néha, hogy én is közéjük tartozom. És mindig ott van az a kevéske reményt adó kivétel, aki miatt hajlandó vagy csinálni, és nem költözöl el egy erdő közepére, ahol se közmű, se ember, se semmi. Csak természet. Hiányzik ez az érzés. Hiányzik, hogy legyen egy vackom, aminek ha átlépem az ajtaját, nem egyből közterületen vagyok, ahol polgári kötelességem elviselni az emberek ostobaságát, hisztijeit, zaklatását. Valahol a elmémben létezik ez a sziget, ahol a társas magány helyett megpihenhetek saját magammal, átölelhetem azt, ami én vagyok, nem kell szégyellnem, ha vannak gondolataim, és Csend van.

"Nem maradhatsz itt már tovább. Nem lehetsz máshol.
 Végleg ide fészkeltél belém, álomtéglákból..."

Hiatus

Elég sok idő telt el az utolsó írás óta. Annyi minden történt az elmúlt néhány hónapban, hogy nem győztem kapkodni a fejemet. Kissé bénult vagyok, olyan, hogy is fogalmazzak...enervált. Csinálok mindent, kedv nélkül. Menekülnék, de nem a környezet okozza ezt, a probléma forrása bennem rejlik. A véglegesen lezáratlan dolgok. Kell ott fenn egy ország. Valahol. Hogy találkozzunk újra, és elmondhassam azt, amit bizonyára érzett Ő is, de bennem most végtelen űrt hagyott a kimondatlanság. Megköszönni mindent, a gondoskodást, a szeretetet, hogy felnevelt. Ez mind olyan evidensnek tűnt eddig. Pedig ő egy nagymama volt, tulajdonképpen, de mindig akár egy édesanya, úgy terelt végig az úton, hogy valaha is legyen esélyem. A körülményeim ellenére. Bár az utóbbi időben a körülményeimet már Ő jelentette, és mindent megtett azért, hogy nekem a legjobb legyen. Futott utánam, amikor tanultam biciklizni, pedig már akkor is bizonyára fájtak a lábai, a dereka. Nem volt már fiatal. Tiszteletre, békességre nevelt, hogy tölgyfa lehessek a dombtetőn. Egy erős kapaszkodó a gyengébbeknek. Kivezetett alagutakból, hétköznapi egyszerűséggel. Neki az élet nem volt bonyolult: az élet volt a szeretet, és gondoskodás neki. Már négy hónapja nincs itt, esténként ránézek a közös fényképeinkre, ahol még együtt volt mindenki. Kimondhatatlanul hiányzik az a biztonság. Felnőttem, véglegesen az életem saját önálló irányítója lettem. Soha többé nem lesz senki, aki olyan mélyen, és feltétel nélkül fog szeretni, mint ahogy ők szerettek engem. Nekik minden tettem, mondatom, az egész tökéletlenségem egy kis csoda volt. Nem akarták, hogy más legyek. Senki nem kívánhat többet, mint amit én a nagyszüleimtől kaptam. Egyetemet végeztem velük becsületből, türelemből, a házasság szentségéből, szeretetből, megtanultam hallgatni. És még mindig azt érzem, hogy hosszú évek kemény munkájával talán...megközelítőleg...lehetek...de nagyon szeretnék, mindennél jobban! majdnem olyan jó ember lenni, mint amilyenek ők voltak. Köszönöm őket az életnek, a sorsnak, vagy bárminek, akitől egy ilyen csodát kaphattam. Elbúcsúzni nem tudok. Egyszer még talán...ha én is tudom úgy élni az életemet...valahol még találkozunk.

Emlékbe.
http://www.youtube.com/watch?v=R0LtxLcik-A

Segítség! Elveszett-keresem!

Az elmúlt néhány hónapban elvesztettem a tanulás iránti motivációmat...Eltűnésekor rózsaszín, illetve lilás árnyalatú ködöt viselt magán, kérem ha valaki látta, jelentkezzen, és gyorsan mondja meg neki, hogy nagyon nem jó nélküle, így túl sok nekem ez az egész, és nem fogom tudni végigcsinálni. Ígérem, ha egyszer visszakapom, nagyon fogok vigyázni rá, és sosem veszítem szem elől többé! Köszönöm...

Hangulatok-W.S.

"Itten tanyázom mindörökre majd,
S lerázom a bal csillagok igáját
Ez életunt testről. Szem, nézd utolszor!
Öleld utolszor, kar! s te száj - lehellet
Kapuja - ez igaz csókkal pecsételd
Örök alkum az uzsorás Halállal."

"Szilaj gyönyörnek vége is szilaj,
Lázába pusztul el, mint tűz s a lőpor,
Mely csókolódzva hal meg."

"Arcod varázsa csordultig betölt
S egy pillantásodért is sorvadok;
Nincs más, nem is akarok más gyönyört,
Csak amit tőled kaptam s még kapok."

"Árulónk a kétség:
Attól foszt meg, mit könnyedén elérnénk,
Ha volna merszünk."

Shakespearet. Mert szeretem!

Hogy is van ez???

Minél többet tanulok annál hülyébb leszek. Most akkor hogy is van ez???:S

Ünnep

Édesanyámnak és Nagymamámnak nagyon boldog születésnapot! Igen...mindkettejüknek.

Off:Falnak forduló, háttal álmodó.Voltam.Nem vagyok már.Ledobtam a maskarát.Darabokra törött.Vagyok aki vagyok.Egyszerű, hétköznapi.Tán szerethető.Gondolom én.De van aki érezze.Otthon.Van.

Eddigi leltáram egyenlege pozitív.

Vannak angyalok.Arra születni kell.Egy minden bizonnyal született.Minden reggel mellette ébredek.Ő angyal.Én emberré lettem általa.


"Minden tetőről látni a napot..."

Eleven Hold

A PÁRNA MÉLYÉN


Ha az elvárás kívül marad
s a profit nem parancsol már,
Középen jó lesz... papok zaja helyett
majd az Isten csendje vár.
Nem kell hinni a sok szart, amit eléd
meg elém pakol a gyár!
Addig eszed a szám, csak úgy lélek nélkül!

Nem kell, hogy megnyíljon az ég,
de ha mégis ébredni szeretnék,
hát felébredek, s nem intenek
majd az emberek, mert gyors leszek,
Kurva gyors leszek!

Az ottani Álmoskönyvben megnézem majd,
hogy magyaráz ennyi összetévedett, nagy szart!
Mit mond erről az önmagát kinyíró jólétről?!
S arról, hogy ennek hátat fordító voltam
ebben az álomban?! Áruló voltam, ...áruló!

S, hogy az életemmel ezt a szart elárultam...

http://www.youtube.com/watch?v=jSE06EoMZ4c

Weöres Sándor csokor - gyermekkorom emlékére

HA VIHAR JŐ A MAGASBÓL


Ha vihar jő a magasból,
Ne bocsáss el, kicsi bátyám.
Ha falomb közt telihold lép,
Kicsi néném, te vigyázz rám.

Falu végén van a házunk,
A bozótból ki se látszik,
De a cinke, ha leröppen,
Küszöbünkön vacsorázik.


KOCSI ÉS VONAT


Jön a kocsi, fut a kocsi:
Patkó-dobogás.
Jön a vonat, fut a vonat:
Zúgó robogás.
Vajon hova fut a kocsi?
Három falun át!
Vajon hova fut a vonat?
Völgyön, hegyen át!

Zim, zim, megy a gép, megy a gép,
Fut a sinen a kerék,
Forog a kerék.
Zum, zum, nagy az út, nagy az út,
Fekete az alagút,
A masina fut.


A TÜNDÉR


Bóbita, Bóbita táncol,
Körben az angyalok ülnek,
Béka-hadak fuvoláznak,
Sáska-hadak hegedülnek.

Bóbita, Bóbita játszik,
Szárnyat igéz a malacra,
Ráül, igér neki csókot,
Röpteti és kikacagja.

Bóbita, Bóbita épít,
Hajnali köd-fal a vára,
Termeiben sok a vendég,
Törpe-király fia-lánya.

Bóbita, Bóbita álmos,
Elpihen őszi levélen,
Két csiga őrzi az álmát,
Szunnyad az ág sürüjében.


GALAGONYA


Őszi éjjel
Izzik a galagonya,
Izzik a galagonya
Ruhája.
Zúg a tüske,
Szél szalad ide-oda,
Reszket a galagonya
Magába.
Hogyha a hold rá
Fátylat ereszt:
Lánnyá válik,
Sírni kezd.
Őszi éjjel
Izzik a galagonya,
Izzik a galagonya
Ruhája.



PS: A kedvencek:)