Vizsgaidőszak

Körülbelül 3 hete nem aludtam normálisan. Meg is látszik...lassan úgy nézek ki mint a saját anyám - aki persze 56 éves létére nagyon fiatalos és csinos, de azért nekem még nem kéne.

Túl vagyok a fejlődéstan vizsgán 5-ös lett-halleluja! Ezt nagyon akartam hogy jól sikertüljön. Elvégre milyen gyógypedagógus lesz abból aki nem tudja hogyan fejlődik az anyaméhben a kisbaba, és milyen problémák adódhatnak illetve hogyan.

Szépen lassan jön a többi vizsga is, a végére mosott zokni leszek az biztos...de ha végig csinálom az iskolát úgy, hogy amögött tudás is lesz akkor megérte. Meg bizony. Már alig várom, hogy dolgozhassak.:):)

Most futok tovább tanulni...

És nem és nem...

Nem vagyok antiszociális típus. Aki ismer az tudja ezt jól. Egyszerűen szelektálok. Vannak elveim, amikhez mindenek felett ragaszkodom. Egy saját belső mércém. Ugyanis soha nem a társadalom mércéjével akarom értékelni saját cselekedeteimet. Nyilván valóan bennem is kialakult a konformizmus bizonyos szinten mert akkor képtelen lennék minimális szinten is bárkihez idomulni, vagy egy társadalmi kiscsoportba beilleszkedni. De megmaradtam akaratosnak, ragaszkodom az igazamhoz, bizonyos területeken abszolút nem lehet befolyásni és ennek megvan a jó oldala is. Nem akarok egy kocka lenni a sablonban, nem akarok elveszni a tömegben. Nem kell rám figyelni, nem kell velem foglalkozni. Csak az én értékrendem szerint legyen rendben az amit cselekszem.

Nem vagyok antiszociális típus. De összességében nem kedvelem a felnőtteket. Nem a felnőttség mibenléte ellen emelek kifogást hanem az azzal együtt járó tanult dolgokkal. Mint például a hazugság, a képmutatás, a helyezkedés, és a soha semmivel meg nem elégedés. És még sorolhatnám.

Teljes mértékben gyermek és állat-párti vagyok. Sokkal többek nálunk. Tiszták. Szeretem őket nagyon és feltámad bennem a gyilkos ösztön, amikor egy szorongó gyermeket látok, aki jószerével "le van sza*va", csak a teljesítmény, csak a hegyibeszéd, ennyi jut neki. Azonnal keresem a felelőst. Ennek nincs másik oldala. A sarokban csendesen zokogó gyermek látványánál nincs szörnyűbb. Nem tudom emberek hogyan képesek ilyesmire. Sírni tudnék, és ha én leszek a gyermekvédelem Don Quijote-ja, akkor is valakinek szólnia kell. Valakinek észre kell venni. Még ha rövid távon hasztalan, akkor is.

Nem folytatnám. Elég volt...

Zorán - A szerelemnek múlnia kell

Hogy értsd, egy pohár víz mit ér
Ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell
Hogy lásd, egy napod mennyit ér
Néha látnod kell
Az élet hogyan fogy el

A lángot akkor őrzöd még
Ha félsz, hogy ellobban, elég
S elveszted fényét, melegét

Jó, mikor hisszük még
Lehet olyan a világ
Amilyet szeretnénk
Hidd el, a hajnal attól szép
hogy minden éjben ott lapul
Az örök sötétség

Egy érzés mindent eltakart
S elhittük, mindörökké tart
S a törvény nálunk dől le majd

De jaj, a szerelemnek múlnia kell
S ha múlik, akkor fájnia kell
Hogy érezd mennyit ér, míg tart, míg él
A szerelemnek múlnia kell
Akkor is, ha égig emel
És szép, hogy mást hiszel, mert mást ígér

Várj, a kezed ne húzd el
Annyi csodát idéz, amikor hozzám érsz
Ha sírsz, a szemed ne takard el
Miért titkolnánk
Hogy egy kicsit nehéz

Egy érzés mindent eltakart
S elhittük, mindörökké tart
S a törvény nálunk dől le majd

De jaj, a szerelemnek múlnia kell
Ha múlik, akkor fájnia kell
Hogy érezd mennyit ér, míg tart, míg él
A szerelemnek múlnia kell
Akkor is, ha égig emel
És szép, hogy mást hiszel, mert mást ígér

A szerelemnek múlnia kell
Ha múlik, akkor fájnia kell
Hogy érezd mennyit ér, míg tart, míg él

Míg tart, míg él

A szerelemnek múlnia kell
Ha múlik, akkor fájnia kell,
Hogy érezd mennyit ér, míg tart, míg él


http://www.youtube.com/watch?v=eK9tXoUWt9w

Rohanjunk tüzeket gyújtani!

A falvak fényei az ablakból...
Álljunk meg, szálljunk ki, rohanjunk tüzeket gyújtani!
Hisz' csípős az est, hajnalra köd lesz és a vadludakkal
elszállt rég Nagyanyó is...
És még hányan elmentek, csak úgy meztelenül.
Így jöttél Te is a tűzből, és ugyanígy mész majd el.
A tűz és az éj között félúton és még mindig meztelenül,
csúnyán, könnyesen, csomós hajjal, s a hajamban tollal várlak itt.

A környék falvainak fényeivel táncolok.
Most valahol Te is elalszol, ajkad álmokat majszol.
De Én is hálás vagyok az otthonomért,
Hisz' csípős az est, hajnalra köd lesz, és a vadludakkal
elszállt rég Nagyanyó is...
És még hányan elmennek, Ők is meztelenül.
Így jöttem Én is a tűzből, és ugyanígy megyek el.
A tűz és az éj között félúton és még mindig meztelenül, csúnyán,
könnyesen, csomós hajjal, s a hajamban tollal várlak itt.
A tűz és az éj között félúton és még mindig meztelenül,
kívül még piszkosan, rengeteg zajjal, de belül már tisztábban egy picit.

Szép

Szép a latin nyelv. Nem is értem a többieket, hogy miért nem élvezik azt, hogy az ilyen jó kis tárgyainkat mint az anatómia előző félévben, vagy most az embryológia latinul tanulhatnák. Nem ők inkább magyarul. Értem én, magyarok vagyunk. De az orvostudomány nyelve a latin. Na mindegy. Gyönyörű nyelv. Még olvasni is jó érzés komolyan. Tulajdonképpen valószínű, hogy én vagyok a csodabogár. "Nem e világra való..." mondtak már ilyet.
Ma sincs jobb kedvem nyomaszt a májusi sötétség meg a vihar. Kicsit fáradt vagyok, de majd lesz jobb. Aludni lenne jó most. Sosem kedveltem az alvást olyan értelemben, hogy ráérek vele, amíg élek addig Éljek. De most fáradt vagyok és jó lenne.

Hangulat: Cseh Tamás - Csönded vagyok...

http://www.youtube.com/watch?v=5z11hmf2tko

Szerelmes vagyok...Belé...aki otthon vár rám...és én várom...Őt...ez mindent pótol.

Melankólia - Nagypapi

Szép minden úgy összességében, és boldog vagyok (ez biztos nagyon unalmas, a szenvedés sokkal szórakoztatóbb a ma emberének).

Más szemszögből viszont...mindenütt víz, és víz, és szél és nyomaszt...a dátummal együtt nyomaszt...már három éve. Dr. House szerint "mindenki hazudik"...hümmögök és azt hiszem van benne valami. Akkor is hazudtak nekem..."Idővel könnyebb lesz" "Majd elmúlik"

Nem lett könnyebb és nem múlt el. Na most ilyenkor mi van? Gyertya van, és gyász van, és pergő gondolatok, emlékek, szépek, egy kedvesen mosolygó szempár ahogy rámnéz és felemel. De csak a gondolataimban. Ennyi maradt utána: Milliónyi emlék, és az óriási űr, a hiánya...

Off.

Volt egy tánc...

"...Egy tánc, egy tánc, egy tánc, egy tánc
És a börtönön, magányon, reményen át
Úszik egy fehér hajó..."

http://www.youtube.com/watch?v=ifGw-wdof8o

1933-2007

Már három éve nem vagy drága Nagypapa.
Hiányzol...minden nap...
Boldog születésnapot.

Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd

Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.

Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.

Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.

Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
„Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék”,
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.

Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.

Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt...”,
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt...”
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

Coelho

"Én három személy vagyok, attól függően, hogy épp kivel vagyok. Az Ártatlan Kislány, aki csodálattal bámulja a férfit, és úgy tesz, mintha lenyűgöznék hetvenkedő történetei a hatalomról és a dicsőségről. A Végzet Asszonya, aki azonnal lecsap azokra, akik bizonytalanok, átveszi felettük az irányítást, és kielégíti a vágyaikat, hiszen nekik már semmi mással nem kell törődniük. Végül pedig a Megértő Anya, aki gondját viseli mindazoknak, akik vigaszra és törődésre szorulnak, úgy tesz, mintha megértené őket, de a panaszok egyik fülén be – a másikon ki. Maga melyiket szeretné megismerni?"

Radnóti Miklós: Tajtékos ég

Tajtékos égen ring a hold,
csodálkozom, hogy élek.
Szorgos halál kutatja ezt a kort
s akikre rálel, mind olyan fehérek.

Körülnéz néha s felsikolt az év,
körülnéz, aztán elalél.
Micsoda ősz lapul mögöttem ujra
s micsoda fájdalomtól tompa tél!

Vérzett az erdő és a forgó
időben vérzett minden óra.
Nagy és sötétlő számokat
írkált a szél a hóra.

Megértem azt is, ezt is,
súlyosnak érzem a levegőt,
neszekkel teljes, langyos csönd ölel,
mint születésem előtt.

Megállok itt a fa tövében,
lombját zúgatja mérgesen.
Lenyúl egy ág. Nyakonragad?
nem vagyok gyáva, gyönge sem,

csak fáradt. Hallgatok. S az ág is
némán motoz hajamban és ijedten.
Feledni kellene, de én
soha még semmit sem feledtem.

A holdra tajték zúdúl, az égen
sötétzöld sávot von a méreg.
Cigarettát sodrok magamnak,
lassan, gondosan. Élek.

1940. június 8.