2010. május 17., hétfő

Melankólia - Nagypapi

Szép minden úgy összességében, és boldog vagyok (ez biztos nagyon unalmas, a szenvedés sokkal szórakoztatóbb a ma emberének).

Más szemszögből viszont...mindenütt víz, és víz, és szél és nyomaszt...a dátummal együtt nyomaszt...már három éve. Dr. House szerint "mindenki hazudik"...hümmögök és azt hiszem van benne valami. Akkor is hazudtak nekem..."Idővel könnyebb lesz" "Majd elmúlik"

Nem lett könnyebb és nem múlt el. Na most ilyenkor mi van? Gyertya van, és gyász van, és pergő gondolatok, emlékek, szépek, egy kedvesen mosolygó szempár ahogy rámnéz és felemel. De csak a gondolataimban. Ennyi maradt utána: Milliónyi emlék, és az óriási űr, a hiánya...

Off.

1 megjegyzés: