Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Összetört szívem bús kesergője
Csókot kért tőled, néma halott,
Szunnyadsz te régen, nem hallsz
felőle,
Boldogan virulsz, ahol vagy,
ott.
Oh! ha leszállnál a magas égből
S lelkem akarnád vídítani,
Könnyem, mely most hull sűrűn
szememből,
Nem volna tovább mért ontani.
Vagy ragadjál ki, hő szerelmeddel
Földi posványság csápjaibul,
Várlak epedve, kedvesem!
jöjj el!
Szánd meg a könnyem,
mely egyre hull.
Összetört szívem bús kesergője
Csókot kér tőled, néma halott.
Nem szeretsz már te, nem hallsz
felőle,
Nem kellesz nékem, oh! átkozott!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése